Deák Bill Gyula

Deák Bill Gyula Magyar blues-énekes. „Állandó eposzi jelzõje” a magyar rockéletben: „a magyar blueskirály”; az egyetlen magyar énekes, akinek amerikai kritikusok szerint „fekete hangja van.” Deák Bill Gyula pályafutása és berobbanása a magyar rockzenei életbe a 70-es évek elején történt, mikor még javában dühöngött a pártállami rendszer, és „tetõzött a nemzedéki probléma”. Jelentõs kulturális eseménynek számított a Fekete Bárány Blues Fesztivál a rendszert elutasító, szabadságkeresõ fiatalok körében, akik a felszabadult rock-életérzésben is szabadságvágyuk kielégítését találták. A független rockzenekarok számára a kitörés nem volt könnyû, mivel a magyar hanglemezgyártás Pártkézben volt, akit Erdõs Péter személyesített meg. Deák Bill Gyula, mint kezdõ bluesénekes kisebb zenekaroknál énekelt, így például a Napsugár vagy a Sztár zenekar tagja volt. A Hobo Blues Band tagjaként lépett elõször a nagyközönség elé a 80-as évek elején, mert Erdõs nem találta önállóan színpadképesnek. Így vált õ egyszerre ismert és elismert mûvésszé. Késõbbi szélesebb ismertségre a Szörényi-Bródy rockopera, az István, a király Torda táltosának szerepében tett szert. Nagyszerû alakítása és hangja lenyûgözte a közönséget. A 80-as években tovább dolgozott a Hobo Blues Band tagjaként és Földes László (alias „Hobo”) csapatának sikeréhez kulcs volt Bill szereplése. Rengeteg mûvelõdési házban, fesztiválon és színpadon lépett fel. Pályafutására nagy hatással volt Jimi Hendrix, valamint Radics Béla és Orszáczky Miklós. Bill a HBB-bõl kiválva játszott a Kormorán együttessel is. Ezek után lépett önállóan is zenekarral a magyar közönség elé a Deák Bill Blues Band megalakításával.